Szevasztok! Nem véletlen a cím, mivel egyrészt Ford Fairlane harmadik alkalommal teszi tiszteletét az oldalon, másrészt ez az a rész ahol először hagyják el ajkait eme legendás szavak. De hogy a történetről is essen pár szó, a film nagy ismerői biztosan emlékeznek rá, amikor Jazz a "rossz fehér blues-zenész" esetét említette. Nos, most ez a sztori kerül elő halott fehér blues-zenészekkel, egy gyanús fekete blues-zenésszel, egy még gyanúsabb fehér kiadóval, no meg persze Forddal, meg az ő szándékaival Jazz irányában. Hogy a füzet  címéről el ne feledkezzek, a múlthavi Barry Manilow szösszenet után most valami egészen más jön. A stílusán gondolom nem kell sokat agyalni, annál inkább az előadón. Mára ennyi lett volna,