Sziasztok! Fura érzés leírni azt, hogy 2015. április 1-én írtam meg ezen blog első (na jó, első két) bejegyzését. Baromi sok minden történt azóta (pl. akkor még több hajam volt), de valahogy mindig sikerült talpon maradni. Ez persze nemcsak a saját monomán hülyeségemnek köszönhető, hanem mindazoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig besegítettek ilyen-olyan módon, valamint nektek, olvasóknak is, mert folyamatosan itt voltatok. Most gyorsan ugorjunk át az idei ajándékra, aztán majd valami hosszabb méltatást is összeütök. Jelzem, hideg élelmet és valami lötyit hozzatok magatoknak, mert nem lesz rövid.
Alien versus Predator - Hajsza
Az számomra egyértelmű volt, hogy egy ilyen alkalomra a két űrszörnyet kötelező bedobni, már csak azért is, mert olyan még nem nagyon volt, hogy az aktuális Toplistán ne legyenek az élen. Az már a sors fura farfintora, hogy csak egy ilyen rövidke sztorira futotta, ami ráadásul csak egy remix, de így legalább egy újabb elmaradásomat pótlom. Aki még emlékszik az Aliens - Anya címre hallgató opuszra, az még talán emlékszik Eloise-ra, az idegen-android hibridre, aki fellázadt alkotói ellen és egy saját bojt hozott össze. Nos ő köszön vissza ezúttal, csak most kedvenc vadászaink is benéznek a buliba. Az alkotó Ian Edgingtont és Mel Rubit meg nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni. Ja, és akinek ez kevés, vasárnap úgyis jön a friss Aliens, addig már csak kibírja valahogy.
Bunkóman & Gyökér #1
Második versenyzőnk eredetileg tavaly került volna terítékre, csak aztán kiderült, milyen "Amikor a Szél Fúj", így aztán csak mostanra talált helyet magának. Az ezredforduló környékén senkinek sem kellett bemutatni Kevin Smith-t és a filmjeit, Jay-t és Néma Bobot meg pláne. Nos akkoriban akkorát ment ez a két lökött díler, hogy nem csak saját filmet, de képregénysorit is kaptak (nem, nem filmadaptációt). Ami még érdekesebb jelen alanyunkban, hogy egyből tpb-ként jelent meg, tehát külön részenként, ahogy itt, sohasem. Az is igaz, hogy Smith mester ezen 3+1 rész megalkotásában "hivatalosan" nem vett részt, helyette "Banky Edwards" és "Holden McNeil"
vállalta ezt a posztot. Az első fejezetben a szuperhősök eredettörténetei kapnak egy jó kis görbe tükröt és bár a képi minőség még szerintem sem lett az igazi, de így is bőven megéri belenézni, már ha nem zavar a káromkodás meg az időnként alpári poénok.
Most pedig jöjjön a főfogás, ami nem más, mint a
Sillage #22
Igen, srácok, Béla már-már erőn felüli erőfeszítéseinek hála Nävis és barátai végre visszatértek és semmit sem változtak. Ezúttal alakváltókra vadásznak, mialatt Yannseï egy nem túl fejlett bolygón kényszerül kényszer-leszállni, ahol találkozik egy száműzött helyi lánnyal. Többet nem is árulnék el, egyszerűen csak élvezzétek.
Nos, jó szórakozást.
És most, hogy a "kocaolvasók" leléptek olvasni és már csak a kemény mag maradt, pár gondolatot azért csak megosztanék veletek. Rohadt hosszú volt ez a tíz év. Hosszú és kemény (nesze, egy pornós metafora). Piszok nehéz volt minden egyes héten vesszőfutást játszani, hogy időre elkészüljön minden. Néha nem jött össze, néha pedig csak hajszálon múlott, de többnyire azért csak összejött a dolog. Ilyen felvezetés után biztos azt várjátok, hogy bejelentem a visszavonulásom, de ott még nem tartunk. Tény, hogy rá kellett jönnöm, az idők végezetéig nem fogom tudni csinálni, valószínűleg nem is akarnám. De anno megfogadtam, hogy amíg Dark Horse-os AvP sztori van, addig biztosan nem hagyom abba és ehhez tartani is akarom magam. Utánaszámoltam, az még jó pár év, sőt, az is lehet, hogy lesz huszadik szülinap is, szóval aggódnotok nem kell, maradok még. Az viszont biztos, hogy a Marvel-féle AvP füzeteket már csinálja valaki más, azokat meghagyom a következő nemzedéknek. De hogy valami érdekeset is hozzácsapjak eme jeles naphoz, csináltam egy kis statisztikát. Az eddig kikerült össze képregényből (a maiakkal együtt):
- saját honosítás: 335
- remix: 74
- vendég képregény (amit max. csak lektoráltam): 55
- kollab (amit vagy csak fordítottam vagy csak beírtam): 51
- egyéb: 2 (a két Artbook)
Ez összesen 517 darab képregény, igaz ebből 11-et le kell vonni a nyomtatásban megjelentek miatt, de az akkor is 506, ami tetemes szám, annyira, hogy még engem is meglepett. Bár igazából a fenti összes szám meglepett, mert rohadtul nem számolgatom, hogy miből mennyinél tartok. Lehet, hogy az ezredikre majd valami bulit kéne összehozni. Nos, szerintem mostanra már a fekete öves fanok is feladták az olvasást, szóval inkább zárom soraimat.
Boldog szülinapot nekünk,
Skiyoker.
Sziasztok! Eljött az ideje egy újabb tünde történetnek, azaz mégsem, mivel főszereplőnk, Cleeris igazából ember. Egy gyöngyhalász, akit két fehértünde magával visz, hogy megkeressenek egy remetét, aki fontos dolgokat tudhat a féltündék eredetéről. Persze nem csak ők érdeklődnek ilyen élénken a magányos nő iránt, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Béla ezúttal is hozta a szokásos formáját, köszönet érte, folytatás a nyári szünet után, bár nem teljesen úgy, ahogy eddig megszokhattátok. Addig is
